(dal)
-Véletlenül elraktam a fényképezőgéped.-mondta Ricsi a telefonba köszönés képpen
-Tényleg?Na mindegy,majd este átmegyek érte.
-Mért nem most?
-Itt van Huszi,és kockázatos lenne lemenni a nappaliba.Megjött a sátán.-utaltam Rita érkezésére
-Jaa vágom.Engem meg kihagytok a buliból.
-Gyere át,és akkor nem leszel kihagyva.-mosolyogtam.Huszi furán nézett,majd tátogott egy "Ricsi az?" mondatocskát.Én csak bolintottam
-Hát jó...indulok
*Ricsi szemszöge*
Hirtelen nem tudtam,hogy reagáljak arra a helyzetre,hogy Huszi Deninél van,de inkább hagytam,és gyorsan el is indultam hozzájuk.
A kapuban már hallottam Rita hangját,ahogyan kiabálva mondja a magáét.Settenkedve átmentem a konyhán,hisz nem akartam belefolyni a családi vitába,majd felmentem Deni szobájába.Féltem,hogy mi fog rám várni,de felesleges volt.Egyik az ágyon,másik a földön.
-Hány órája megy a vita?-kezdtem köszönésképpen
-Ne.Is.Kérdezd.-verte bele a fejét minden egyed szó után Deni a párnába.-Aludhatok nálad?
-Ennyire para?-húztam el a számat
-Csak maradj csöndben egy pillanatra.-nézett rám Huszi,majd mind hárman egymást néztük.A következő pillanatban egy hatalmas durranás,és egy kis csúnya mondat hangzott el."Te idióta ****."Megértettem.
-Aludj csak.-néztem vissza rá,majd hirtelen pakolni kezdett.Huszi furcsán nézett,de nem tudtam vele mit csinálni.Tudom mit érez.És szerintem ő is tudja,hogy én mit.Lesz ami lesz.
*Deni szemszöge*
Gyorsan összepakoltam,hogy minél hamarabb elmehessek itthonról.Mikor kész lettem,a fiúkkal lefutottunk az emeletről,és rosszat sejtve bementem a nappaliba,utánam pedig Ricsiék.Ez a döntés túl elhamarkodott volt,hiszen köztudott,hogy Ricsi nem szereti,sőt,ki nem állhatja Rita jelenlétét.Legalábbis eddig így gondoltam.
Odakaptam a fejemet,és próbáltam kideríteni,mit gondolhat éppen.Végigmérte a lányt tetőtől talpig,majd megállt rajta a tekintete.Csak lesütöttem a szememet,majd miután rájöttem,hogy már 2 perce tart ez az egész,anyuékhoz fordultam.
-Ma Ricsinél aludnék.-mondtam teljesen nyugodtan
-Nem.
-Rendben,akkor majd hív...várj.Mi?-néztem rá értetlenül-Hiszen mindig engeditek.
-De most vendég van nálunk..hacsak nem..
-NEM VISZEM MAGAMMAL.-tértem ki magammal,majd kétségbeesetten Emmára néztem.-Segíts már!
-Bocs hugi,de ez nekem is kedvez.-húzta el a száját,majd megjelentek az apró kis nevetőráncok a szeme sarkában.
-Rendben.Szóval azt mondjátok,hogy akkor aludhatok csak Ricsinél,ha magammal viszem őt?-néztem a kanapéra,ahol Rita keresztbe font karral és önelégült vigyorral nézett rám.
-Azt.-válaszolta anyu és apu egyszerre.-Persze csak ha Ricsinek nem gond.
Könyörgő tekintettel néztem rá,hátha le esik neki valami.Na de most vagy ennyire nem ismer,vagy pedig ennyire utál,de...
-Felőlem.-rántotta meg a vállát.-De siessünk,mert besötétedik.
Felvettük a cipőnket,majd elindultunk Ricsihez négyen.Ritával...
